Etika 3.ab 22. óra

Egyedül

 Az egyedüllét okai, a megélt érzések, hasznos és kevésbé hasznos időtöltések

Olvasd el a történetet! Majd válaszolj a kérdésekre!

Mészöly Ágnes: Barni és az unatkozóművész – részlet. Érik a nyár.

Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatalan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy „hányat alszunk még”? [...]

Barni vágyakozva nézte a magányos hintákat, az üresen nyújtózkodó csúszdát.

– Ó, bárcsak kijuthatnánk a játszóra! – mondta ki a gondolatait Elek (vagy Benő).

– Ugyan, senki sincs odalent! – ellenkezett a másik. – Ott is csak unatkoznánk!

– Mégiscsak jobb egy játszótéren unatkozni, mint egy lakásban! – döntötte el a vitát Barni. Odasettenkedett az ajtóhoz és óvatosan lenyomta a kilincset – közben majdnem elejtette Eleket (vagy Benőt) –, és kiosont a gangra. Leszaladt a lépcsőn, kinyitotta a hatalmas tölgyfa kaput és már kinn is volt az utcán. Figyelmesen körülnézett, először balra, aztán jobbra, és sipirc!, már ott volt a játszótér közepén. Elek és Benő megrohamozta a nagy mászókát – amire anya nem is szokta felengedni őket – Barni pedig, nehogy bajuk történjen, ment utánuk. Mikor ezt elunták, homokoztak meg hintáztak is, de Barni érezte, hogy valami hiányzik: gyerekek nélkül nem az igazi a játszótér.

Aztán egyszer csak észrevett egy kisfiút. A legfurcsább kisfiút, akit valaha is látott. Nem a kinézete volt különleges: ötéves-forma lehetett, és rendes pókemberes póló meg rövidnaci volt rajta, ahogy illik. Hanem amit csinált! Illetve nem csinált!

A fiú ugyanis az egyik padon üldögélt, a lábát lóbálta, és elmélyülten nézegette a faleveleket. Benő és Elek addig noszogatta Barnit, míg oda nem ment, és szóba nem elegyedett vele.

– Szia! Büntetésben vagy? Vagy fáj valamid? – kérdezte a furcsa kisfiútól.

– Dehogy! – felelt az mosolyogva. – Csak unatkozom!

– Az rémes! – sóhajtott Barni. – Én is egész nap unatkozom! A szomszéd néni vigyáz rám, de egész nap csak tévézik, és ...

– Egyáltalán nem rémes! – vágott közbe a másik. – Csak ügyesen kell csinálni! [...]

Benő és Elek szóhoz sem jutott, csak a fejüket csóválták rosszallóan.

– Csak akkor rémes, ha rosszul csinálod! Ha értesz hozzá, valódi művészet! – magyarázta a furcsa kisfiú. – Ha szeretnéd, szívesen megtanítalak... Először is ülj le nyugodtan, és lassan kezdd el lógázni a lábadat! De csak egészen finoman!

Aztán figyelmesen nézz körül!

– Micsoda butaság – suttogta Elek (esetleg Benő) Barni hóna alatt. – Hiszen napok óta ezt csináljuk!

– És semmi különleges nincs benne! – tette hozzá fanyalogva Benő (illetve Elek).

De Barni alig figyelt rájuk. Ült, lógázott, körülnézett.

– Egész jól csinálod – dicsérte őt a furcsa kisfiú. – Most nézz a lábad elé! Mit látsz? – Hogyhogy mit lát?! – dohogott Elek (és vele Benő) – Homokot meg kavicsokat!

– Homokot meg kavicsokat – felelte egy kissé elbizonytalanodva Barni is.

– Bizony ám! – örvendezett a furcsa kisfiú. – Méghozzá micsoda homokot! Nézd, ahogy csillog a napfényben! Na és a kavicsok! Az egyik hófehér, mint egy apró tojás, a másik vöröses és lyukacsos, mint a tégla.

– Az a zöldes meg hosszúkás, mint egy krokodil! – bólogatott Barni.

– Tehetséges kezdő vagy! – bólintott a másik komolyan. Még egy ideig nézegették a homokot meg a kavicsokat, aztán áttértek a játszótér fölé boruló platánfa leveleire. Barni nem is gondolta, mennyi titokzatos alak meg mesebeli lény rejtőzik az ágak között. [...]

– Nem gondoltam volna, hogy az unatkozás ilyen izgalmas dolog! – sóhajtott Barni. – Persze, itt a játszótéren egészen más, mint Rózsika néninél!

– Dehogy! – ellenkezett a kisfiú. – Egy igazi unatkozóművész egy sötét lakásban is jól érzi magát! Gondolj a szőnyeg mintájára, vagy a függöny hullámai között megbúvó tengeri szörnyekre!

– Vagy a szekrényajtó erezetében rejtőző mesebeli városra! – tette hozzá Elek (vagy Benő), aki nagyon belejött az unatkozásba.

Ekkor felháborodott kiabálás verte fel a játszótér, sőt, az egész utca csendjét.

– Ajaj! Rózsika néni felébredt! – ugrott fel Barni.

– Sajnálom, pedig remek volt együtt unatkozni veled! Kijössz még estefelé?

– Mindenképpen! – kiáltott Barni, és, jobb kezével ölelve Benőt, a ballal pedig Eleket (esetleg fordítva) szaladt vissza a házba.

Rózsika néni leszidta őt, és büntetésből a szekrénnyel szembe ültette. Ennél jobbat ki sem találhatott volna: Barni csak lábat lógázott, s közben Elekkel és Benővel egy egész csodavárost képzeltek a szekrényajtó erezetébe.

Válaszolj a kérdésekre a füzetedben! Küldj róla fotót!

• Miért unatkozott Barni?
• Szerinted mit szeretett volna csinálni?
• Hová szökött ki a lakásból?
• Kivel ismerkedett meg?
• Mit tanult meg tőle?

• Előző
• Tovább